Betegsége 1853 őszén komolyabb fordulatot vett. 1854-ben valóságos nyomor volt élete, 1855-ben a balatoni fürdőt használta, de siker nélkül. Ekkor közölte a Pesti Napló (1855. II. 6. sz.) «A vén czigány» c. utolsó költeményét. November 17-én a költő egész családjával Pestre költözött a Váci utcai Kappel-házba, hogy állandó orvosi felügyelet alatt lehessen. Azon az emeleten vett ki lakást, melyen azelőtt 25 évvel barátja, Kisfaludy Károly lakott és meghalt. A lépcsőn fölmenet összerogyott és lefektették, nem is kelt fel többé; utoljára november 19-én délután 1 órakor Deák Ferenc és Kemény Zsigmond látogatták meg, s alig hogy ezek távoztak, Vörösmarty délután negyed kettőkor, életének 55., házasságának 13. évében agyszélhüdésben meghalt.

Temetése valódi nemzeti gyászünnep volt: november 21-én ment végbe Kisfaludy Károly halála napján és óráján, d. u. 2 órakor. Pest emberemlékezet óta nem látott oly népes temetést. A költőkirály ott nyugszik a kerepesi úti temetőben, neje állíttatott neki síremléket; Fejérmegye és Székesfehérvár városa díszes szoborral tette emlékét maradandóvá. Vörösmartynak özvegye és három gyermeke Béla, Ilonka és Erzsébet maradt, kiknek nem hagyott egyebet költői dicsőségénél; de a nemzet megmutatta, hogy nagyjait tudja becsülni, Deák Ferenc felhívására néhány hó alatt 103 000 forint gyűlt össze. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 20-i közülésén báró Eötvös József tartott fölötte emlékbeszédet; a Kisfaludy Társaságban pedig 1864. február 6-án báró Kemény Zsigmond.

A sírját a Rákosi-korszakban fel akarták számolni, ám ez szerencsére nem valósult meg.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.